Csak el akartam mondani
mennyire rossz tud lenni
de cipelem a
terhet
nem kívánom átadni
sem versenyezni
veled
ki kerül a szenvedés
örvényébe nem rajtam
múlik sem rajtad
igazad van nagyobb
a fájdalmad s nagy
ember vagy te
milyen jogon jövök
én és siránkozok
neked
hisz egyedül de elértem
mindent mit szerettem
volna kaptam erőt
imáim meghallgattattak
szerencsés vagyok
s mi küzdelmen
végigjártam nem más
mint egy órád a kínzó
léted végtelenségében
nem is értem miért
vagyok telhetetlen
és sírok ha üres a
frizsiderem
és miért akarok mindig
többet és jobbat
miért vacogom át
a nyári nappalokat
s vérem utolsó cseppjéig
kitartok hogy megtartsam
ígéretem mit egy
régen
földdé vált embernek
tettem nagy ember
vagy te nagyobb nálam
és mindenkinél kit
még nem láttam
a tavasz kopog
ablakomon
de a tied még
tavaszabb
csak kapálózok mint
egy csecsemő
kit
pelenkáztatnak
alázattal
tekintek reád és még
alázatosabban de
nem tudom elhallgattatni
szavaim
melyek egyre messzebbről
suttogva visszhangzanak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése