Bálványok között - kézirat

A manapság, széles körben elfogadott definíciója a bálványnak a következő (köszönet a wikipédiának):

„A vallásosságban a bálvány egy olyan ember alkotta tárgy, melyet az általa megjelenített istenség vagy démon miatt tisztelnek. A kultusz gyakran kapcsolódik egy adott bálványhoz, amit lehet, hogy felöltöztetnek, rendszeresen etetnek vagy körmeneteket tartanak vele. Ennél tágabb fogalom a vallási képek csoportja, melyben olyan alkotások is szerepelnek, melyeket vallási célra, ahhoz kapcsolódóan vagy egy vallási értelemben fontos esemény vagy személy megörökítése érdekében készítenek.”

„A bálvány szinonimái: idol, bálványkép, totem, fétis, idolum” (köszönet a szinonima szótárnak)

A bálvány az egyik legősibb anyagi megnyilvánulása az ember uralkodási, felsőbbrendűségi vágyának, illetve ama vágyának, hogy szófogadó, erkölcsös legyen, amit még a pogányok idejében kezdtek el alkalmazni. Félelmet keltett, az adott nép, népcsoport összetartását, olykor magának a népcsoportnak a vezérhez való alárendeltségi viszonyát volt hivatott elősegíteni, sőt párbeszédet segített elő.

Az úgynevezett primitív törzseknél, (én inkább kezdetleges népcsoportosulásoknak nevezném) jelentkezett ez az igény, hogy bálványokat készítsenek. Mivel a képzőművészet és általában a művészet olyan kommunikációs eszköz, amely a rendelkezésre álló kommunikációs eszközök hiányában a művészet által fejez ki egy újszerűnek tűnő élményt, a bálvány is a képzőművészet, a szobrászat terméke, tehát kommunikációs eszköz. De vajon mit kommunikál a bálvány? Egy létező lényt, akit megörökítenek, vagy egy látomást, egy fogalmat?

Amennyiben létező lényt örökít meg, nem bálvány, hanem ábrázoló művészeti alkotás, ha egy látomást örökít meg, az a „bálványt” készítő vagy készíttető lelkiállapotáról ad tanúbizonyságot (vagy bizonyos hallucinogének használatából fakadó látomásokról), de ha egy fogalmat, szimbólumot képvisel – ez valójában a bálvány, a szó eredeti értelmében.  Egy adott fogalmat, tulajdonságot egy szoborhoz csatolni, mint egyetlen, kiváltságos tulajdonost – bálványozás.

Álláspontom szerint létezik fizikai bálvány és fogalmi bálvány egyaránt. A fentiekben leírt fizikai bálványon túl minden olyan ember, aki felsőbbrendűnek érzi, mutatja be magát a többi emberrel szemben, nem tesz mást, minthogy bálványozza önmagát.  Egy saját magát kiválasztottnak tekintő ember is bálvány, és az is, aki egy adott képesség vagy tulajdonság miatt annak abszolút szimbólumává válik.

Összegezve: a bálvány egy olyan, szellemiséget és annak fejlődését, a minden élőlényre egyaránt kiterjedő jólétet akadályozó fizikai vagy akár fogalmi jelenség, ami kisebbrendűségi élményt ébreszt, a többnyire felesleges, önös érdekek érvényesítéséhez szükséges eszközként felhasználandó rettegést. Egyfajta korlátozó-büntető eszköz, amely az abszolutizmusnak, szélsőségességnek természettel ellentétes képződménye. Még akkor is, ha a bálványhoz a legszebb jelzőt is csatoljuk.