Ma reggel kidőltem. Közel húsz
évig álltam a kocsma előtt: voltam piros, sárga, zöld, kék, fehér. . . Berozsdásodtam. Számtalan kisemmizett férfi hányt le és ölelgetett
részegen, akik a kocsmában keresték vigaszukat, arra meg már egyenesen nem
emlékszem, mennyi kurva támaszkodott rám, amíg kuncsaftjaikat várták. Kutyák
hugyoztak le és szartak körbe. Időszakonként, amikor már elviselhetetlenül
büdös voltam, levakartak, befestettek.
Telente jobb volt, kevesebben
jártak-keltek a kocsma előtt, ilyenkor fel tudtam lélegezni és élveztem a hó adta
szabadságot. Tavasszal viszont, amikor felszivárogtak a városba, elleptek az „idénymunkások”,
azaz zsebesek és utcalányok. Hogy én mennyi életről hallottam...
Egyszer-kétszer már kidőltem,
részeg, vagy vezetői engedély nélküli tapasztalatlan sofőr jóvoltából. De
mindig megigazítottak. Rövid ideig gyerekek is kergetőztek körülöttem.
Támasz voltam. Most már viszont teljesen kidőltem, elég volt. Túl sok volt a megpróbáltatás. Már nem tudnak
újrahasznosítani. A MÉH-es faszi is csak rám nézett és leköpött. Végre a
szemétbe kerülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése