-
Te jó ég, mi volt itt? –
néztem körül a könyvespolcomon. – Ki a fene járt itt, ki bántotta a könyveimet?
– kiáltottam ki a szobából.
-
Senki nem bántotta a
dolgaidat– sóhajtotta a lányom unottan.
„Ja, akkor én voltam” – akartam mondani
olyan hangsúllyal, ahogy régen mindig mondogattam, amikor rájöttem, hogy én csinálom
magam körül a rendetlenséget, de ez a színjáték mégsem jött ki a számon. Sőt.
Elszégyelltem magam. Rendetlen voltam. Nagyon. A nagytakarítás úgy négyévente
jött rám, akkor heteken át rakosgattam, válogattam az iratok között és mindent
egy időre a helyére tettem. De nem sokáig tartott a rend, újra elleptem magam a cetlikkel.
Most végérvényesen elszégyelltem
magam. Kivettem az irataimat és a jegyzeteimet a könyvespolcon sorakozó irattartókból
és elszörnyedtem. Ennyire, de ennyire rendetlen lennék? Hogy a fenébe voltam
képes ilyen feltételek mellett tanulni? Hogyan tudtam egyáltalán megtalálni az
összes adatot? Egyáltalán hogyan éltem eddig? …
Az állandó rettegés… Ja. A
folyamatos költözések, egyik albérletből a másikba, majd a saját fészekbe. A
folyamatos újrakezdések, amelyek mind egytől-egyig kudarcba fulladtak. S az
iratok egyre bonyolultabb rendszerben lettek tárolva. Az újakat féltve őriztem,
annyira dugdostam őket, hogy magam sem találtam meg, ha sürgősen kellettek. Így
voltam azzal is, amit tanultam. Nehogy valaki elvegye a tanításokat tőlem.
Nehogy valaki visszaéljen azzal, amiről beszélek, és ahogyan gondolkodok. Mégis pont ez történt. Nem volt nehéz meglopni
egy olyan embert, aki a hétköznapokban is alig találta fel magát, félnótásnak
tartották, kinevették, sőt, cukkolták azért, mert merte azt hinni
magáról, hogy értelmeset is tud mondani, leírni.
Néztem a jegyzeteimet,
nézegettem, s lassan elkezdtem rendszerezni őket. Az egyik lap ide került, a
másik a harmadik folytatása… Rájöttem, hogy pontosan tudtam, milyen rendszer
szerint raktam össze őket. Másoknak, kívülállóknak követhetetlenül, teljes
káosz lehetett, nekem világos volt. Fél óra alatt befejeztem a rendszerezést.
Már nem olyan művészi az elrendezés. Nem kreatív. Tudományossá lett.
Megnyugodtam: semmit sem sikerült
elvenni tőlem úgy, hogy elferdítve, kifordítva legyen továbbadva.
Amit kiadtam magamból, azt a szellemiség tolvajainál sokkal értékesebb emberek is hallották vagy olvasták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése