...

Szokatlanul fájdalommentesek

   a napok, s önfeledten

örülök a boldogságnak.

     már nincs szemrehányás,

sem megbúvó irigység,

        én miért szenvedek,

én miért szenvedek.

    ismét gyerek,

újra én magam vagyok,

a cserfes, gonoszkodó,

   csípősen fondorlatos.

látom a szelet, a mosolyt

  érzem, ahogy átjárnak,

    és én is átjárok,

apró találkozások,

    apró találkozások.

már nincs gát, satu,

görcs és kapaszkodás,

   öreg testem feladta

a kriptáskodást,

nincs jaj és ne már,

   de maradt az,

amire vágytam,

   s miről állandóan

szóltam: a széles betűs

s z a b a d s á g