Amint észrevehetted, egy ideig nem volt elérhető a blogom. Az oka egyszerű volt: olyan emberek kezdtek el foglalkozni vele, akiknek vajmi kevés ismeretük van rólam, arról, amit képviselek, ítélkezni viszont annál inkább szeretnek. Merthogy ítélkezni olyan jó. "Naja". S nagyon félrenyúltak... Arra meg már nem volt sem kedvem, sem energiám, hogy bármit is bizonygassak. Egyszerűen elzártam az információ csapot, hogy lecsendesüljenek a botrányszagú események.
Kellett egy kis idő, hogy végiggondoljam, kell-e bármit közzétennem arról, amit gondolok, akár próza, akár vers, akár naplórészlet, vázlatos írás formájában.
A visszajelzések alapján úgy látom, igen. A te visszajelzésed alapján is.
Te tudod, hogy ha nem magával az írással foglalkoznék, ha például hírnevet szeretnék, nem itt jelentetném meg írásaimat, hanem kopogtatnék különböző portálokon, vagy könyvkiadóknál. Szerintem ez azonban nem művészet. Legfeljebb annyit teszek, hogyha egy szerkesztő visszajelez az olvasóim közül, hogy ez vagy az az írásom tényleg jó, akkor felkínálom neki, jelenjen meg nála. Semmilyen anyagi, erkölcsi vagy bármilyen más hasznom nincs belőle, s nem is kell. Álnevet is ezért használok, a MAnnát, mert nem a nevem számít. Ez vagyok én.
A gyengébbek kedvéért: blogom elsősorban arról szól, amit tapasztalok, érzek, de az nem mindig azonos velem. Aki ezt nem érti, felesleges belebonyolódnia. Több ezer más blog létezik, amely közérthetőbb.
Neked viszont, aki nem érdemelted meg azt, hogy az értetlenkedők miatt a megszokott olvasmányod nélkül maradtál, ha kaptál tőlem valamit az írásaim által, köszönöm. Köszönöm, hogy adhattam/adhatok.
További jó olvasást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése