"Csak legyek ember, csak maradjak ember, Uram."

Figyelj és óvj meg

magamtól és mástól,

adj kedvet, szerelmet,

vágyat és álmot,

hitet és jövőt,

a tegnap nyugalmát,

a ma moraját,

adj békét, jót,

és csak a jót,

hogy könnyek nélkül

fogadhassam az

elfogadhatót,

a kissé rosszabb és

kissé jobb ne

csaljon ki belőlem

ámulatot!

Legyek és maradjak

ember, csak ennyit

kérek,

Uram.

Adj erőt, hangod

zenéjét, ölelésed

melegét, e

csonka világban

az egészet és még...

Add magad

magadból s belőlem,

s mindenkiből,

ki körülölel.

Fogadjam el az

állandó toporgást,

a folytonosan

őrlődő morgolódást,

önmarcangolást.

Legyek és maradjak

ember, csak ennyit

kérek,

Uram.

Örvényekből felhördülő

sóhajok között

halljad meg suttogó

kérésem:

játssz velem és

nevess, veled nevetek!

Lássam a néhányat,

kik folyton utaznak,

semmi földi kincs után

nem kutatnak.

Örüljek, ha látom

őket a beletörődés

és egyhangúság

megrögzött tömegei

között!

Ültesd le árvád
a szoba közepére,
s suttogj csendet
nem halló fülébe...
Legyek és maradjak
ember, csak ennyit
kérek,
Uram...