Kicsi seb

Kicsi seb az emberiségnek

  a háború, az áldozatok sajgása.

Kicsi seb. A hazátlanok gondja.

    Kicsi seb az emberiségnek.

Az elnyomás csupán heg.

     Kicsi seb a kitoloncolás,

az újjáépítés és elhallgatás a flaszter.

  Egyenként belehalunk

az emberiség kicsi sebébe.

     Láthatatlan összesség vagyunk,

mely újra s újra találkozik,

    összeilleszkedik, de nem jó,

újra vérez az emberiség.

Egy életnek túl sok az út,

  az emberiségnek időben kevés.

  Lerázza magáról a humanizmus ideje

a számtalan gyógyuló heget,

    unokáink már gyászainkra

  nem emlékeznek. Az emberiség

továbbhalad, felejt, mint ahogyan

   a könyvét továbblapozza

a ponyvát olvasó vénkisasszony.

Kicsi seb az emberiségnek
  egy elnök rossz elnöklése.
Feledésbe merül minden
    egyes tett, nem éri meg,

  hogy ma törd magad, az igazat

   mondván, hisz egy gombnyomással

törlődsz te, s az, amiről hitted, hogy

             az igazság.

Újra s újra megpróbálod,
     szamárként ordibálod a helyeset,
 s bízol abban, hogy a jövőben
egy csoport gyermek

  veled egyetért s legalább nekik,

        ha senki másnak, megnyugvást

hozol, hiszen látni fogják, már ma

  tudtad azt, amit a jövőben is tudni

fognak, hej, de okos is ez az emberiség,

        amelynek oly kicsi seb a hatalmas

       vérveszteség.

  Otthon ülsz, s nagyról álmodsz,

míg mások nagyot tesznek,

      de reméled, téged
elővesznek, amazt meg majd
   elfeledik, s igazad lesz,
 mert a tevőlegesnek neve

     gyorsan, túl korán feledtetik.