Magára hagyott ékezet

A tetsző vessző

és a körmönfont pont

felkiált mint a jel,

az ékezet tovaszáll,

a lélek meg fel,

ahol az Idő megáll.

Magányos ékezet

betűjét keresi,

de egyiknek sem kell:

ki szeretné az ékkel

társait lebecsülni, s

az "örül"-ből "őrül"-őt tenni

a "vagy"-ból vággyá lenni?

Egy „a” betű integet:

gyere ide, közénk, fejem fölé!

És így lesz a szarból

szár, mely sárga

mint a napsugár,

búzakalász teste,

egyeseknek ágya,

másoknak étke.

A magára hagyott

ékezet így utazik

az eldobottról

a hasznosra és szépre.