Azt mondja, jó velem beszélgetni. Nyakának búslakodásba, szürke
megnyugvásba tört árnyéka a vizespoharat érinti. Újra és újra kisírja
bánatát. Rosszul fogalmaz, ismét belekezd. Ugyanaz a helyzet, ugyanaz az ember,
ugyanaz az önzőség. Kihagy egy szót. Újrafogalmaz… Élvezem, ahogy tanítja saját
magát. Meggyőzi magát igazáról. Valaki bejön, másra is figyelnem kell. Kiviharzik
lakásomból még mielőtt megdicsértem volna.
***
Eleinte naponta egyszer hívott, óvatosan. Amióta gyűrű van
az ujján, óránként tíz percet csacsog. Játszik a hangjával, szeretetével és mindeközben
egyre kisebb vagyok. Életemből szerelmem, szerelmemből kincsem, kincsemből
galambom, s már csak pillanat kérdése, hogy tetű legyek.
***
A szerelem ölébe bújna, ahol senki nem bánthatja, ahonnan
önmaga lehet és mondhatja az értelmetlenséget a nagyvilágnak. Hirtelen
elszégyelli magát, mert a kimondott hülyesége már nem magyarázható azzal, hogy
„a szerelem elvette az eszét”.
***
A pozitív gondolkodás egyik velejáró ferde tükre: azt
gondolja, hogy ha valaki szeretetből püföl meg mást, az nem fájhat, csak a
püfölés mögött rejlő indulat.
***
XXI. századi Csipkerózsika: szidja a szüleit, érzéketleneknek,
tuskóknak találja őket. Találkozik a herceggel, lelöki a fehér lóról és megnyargalássza.
Soha nem ébred fel.
***
Annyira lefoglalja a magával és érzelmeivel töltött
gondolata, hogy észre sem veszi – már nem vagyok mellette.
***
Előtte is volt életem, amit mellette is meg szeretnék
tartani.
***
Érzelmi viharaiban észre sem veszi, hogy ellentmondásokba
keveredik.
***
Ki a tanokat nem tiszteli, ne remélje, hogy átmegy a vizsgán.
***
Eljutottunk addig a pontig, hogy bármit csinál, már csak
idegesíteni tud.
***
Miért van az, hogy a saját magát párodnak tekintő a
kérésedet meg nem hallja, sőt, pont az ellenkezőjét teszi könyörgéseidnek?
Talán a parancs hatásosabb?
***
Remélte, hogy múzsám lesz. Igaza lett: a könyörtelen
gondolataim múzsájává vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése