Bánat menyasszonya

Bánat menyasszonya,

halál vőlegénye voltam

még nemrég.

Összeszedtem mindenem,

mert hallottam a vezényszót:

elég!

Tisztára kellett fürödnöm

a lelkek patakjában,

s mi teher, a parton hagynom.

Otthagytam hát néhány versem,

néhány prózám,

ígéretet s hazugságot,

biciklikerekem nyomát,

s az oly hőn szeretett homályt.

Bánat vőlegénye,

halál menyasszonya

voltam két hétig,

de az is lehet, hogy

sok-sok évig.

Nyüszítettem s kivetkőztettem

magam az utolsó csepp vérig.

Megtudtam: ki szeret,

messze elkerül, óvatosan

kopog ablakomon.

A többi a képzelt velemmel

versenyt játszadozott.

Hagytam, győzzenek -

hisz most már szabad vagyok.

Összeadtam hát a

bánatot a halállal

s immáron újra röhögök

magamon a világgal,

tisztán s szűzen,

mint még soha eddig,

mi rossz még marad bennem,

azt majd velem eltemetik.