Illem

Törékeny üvegfalakat
Közvetlenségtől kell óvnom,
Háborúkról és békékről
Csendesen, súgva kell szólnom.


Kopog, jelez az ismerős,
Barát, testvér s ismeretlen,
Intek: vigyázz, az üvegfal
Szilárd, elkerülhetetlen.

Hidegek az üvegfalak,
Hosszasan nem érinthetők,
Mint rácsok mögül a vadak
Követem a nézelődőt.

Találkozik tekintetünk,
Elmutatjuk a szavakat
Nyugodt vagyok: védenem kell
A törékeny üvegfalat.

Kicsiny ökle erősen üt
A fal jeges oldalára,
Reped, de nem törik össze
Szilánkokra s bánatára.

Már nem látom, csak érzem őt,
S a vékony üvegfalakat,
Keservesen utánozom
A megnyugtató hangokat.

Unott véremen elfekszem
Hasztalan és reménytelen
Törékeny üvegfalakkal,
Illemmel körülölelten.