Séta

Ma a kutyáját sétáltatta. Tegnap Lóri volt a vállán, úgy mentek végig a tengerparti sétányon. A járókelők többnyire turisták szoktak lenni, akik általában csodálkozva néztek utána. Hajnalban azonban alig volt egy-két sétáló a tengermosta kikötőben így most is majdhogynem teljesen egyedül voltak.

- Holnap Borzassal jövök - gondolta az öreg, aki mindig megmosolyogtatta a szomszédait különleges, eredeti ötleteivel, furcsa, fogatlan tájszólásával és nem utolsósorban azzal, hogy vonzotta az idegeneket na meg az idegenek vastag pénztárcáját. - Csak ne felejtsem elkérni Elzától a fonnyadó fügéjét - nevetett fel hangosan a mondatán -, megint lesz finom fügepálinkám. Az oleánder fát pedig még ma elkérem Józseftől, mert ha nem, annak annyi. Mikor is jönnek a vendégek? - köpött maga elé egy jó nagyot. - Június 16-tól 30-ig Kelemenék lesznek, utána 3 nap alatt ki kell takarítani, mert Feketéék jönnek. Hej, de nem állom ki őket! De egy fura smucig egy népség! Az még hagyján, hogy a gyerekük rosszalkodik, de hogy ők milyen spórolósak: még az ördög bűnét is letagadnák, ha ki kellene fizetni azt - rúgott bele az előtte elguruló kőbe. A reggeli szél beleborzolt ősz hajába, a sós illat pedig beleivódott mély, de egészséges ráncaiba.

- Nemsokára itt a bóra. De jó is lesz a levegő - nézett megvetően a pár kilométerre fekvő hajógyár irányába, majd az ellenkező oldalon elterülő halfeldolgozó üzemre - Amott meg amaz! De annak a szaga nem rossz ám, nem olyan nagyon rossz, csak egy kicsit. Mint a rothadó fügéé...

Kutyája megszakította hangos gondolatmenetét, óvatosságra intette az öreget, aki azonnal elhallgatott: tudta, kutyája jól ismeri, tudja, merre kell menni és mikor kell figyelmeztetni a veszélyre. Most sem tévedett: két jól megtermett alak egy idegen autó előtt alkudozott egymással, majd kézfogással nyélbe ütötték az üzletet. Az egyikőjük figyelmes lett az öregre.

- Hé te, mondd, hány óra van? - kérdezte, azaz szegezte az ellenőrző kérdést az öreg felé, aki nem válaszolt. - Hozzád szólok, te, ne tégy úgy, mintha máshoz szólnék.

A kutya a hang színére morogni kezdett, az öreg pedig az eb idegességére az üzletemberek irányába fordította fejét.

- Hány óra? - hangzott el ismételten a kérdés.

- Hat órakor indultam el otthonról - hagyta el a válasz az öreg cserepes száját.

A férfi végigmérte a kutyát és az öreget.

- Köszönöm, öreg! - kiáltotta.

Az öreg a kutyája felé nézett, s mozdulatlan ajakkal megköszönte életmentő játékát.