villant a kés
mely hatalmas ordítással
a földhöz csapódott
Elhalványult a halál-kép
Mely egykor szándékosan
Később akaratlanul vigyorgott
Köddé vált
S lelke Csáthnál bolyong
azokon a folyósókon
Jár fel s alá ahol
Csontváry is ballagott.
Fekete csík mentén sétál
melyet egykor Kosztolányi is
követett s látja már, érti
minden időben miként
maradhat embernek az ember.
Nem tud egyebet tenni
bár szeretné, de ez rendeltetett
az utat végig kell járni
s ámbár életével szereti
embercsoda helyett a halál s a
való élet útját keresi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése