Mikor szeretek, nem szeretnek vissza
rideg álarcom, gyilkos kéjem kell
a felborzadt valóm értelemnek tiszta
lázálma s vágya mely álmodni mer
Mondd, miért nem kéred női voltom
csak azt, mely neked egészítésed folyton
hogyan válhatnék szeretett lelkeddé
anélkül, hogy vágyamra emlékeztetnél?
Szerettelek, tudod, te voltál a felem
kiért asszonnyá értem volna hirtelen
neked más volt az arany, a ház
én meg csak a vergődő rémhalál.
Öszecsukott két szemem s nem néztem
némán kértem s vágyam szégyelltem
mondd András, miért kell 20 év után
is csak szemedet keresnem ostobán, bután?
Büszke vagy, mire mit elértél,
ellenfélnek nézel, s mit reméltél
megtaláltad s soraid, gondolataid közt én is
ott állok s csupán a válaszodra várok
lépj te is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése