Nem törsz szilánkokra
Csak hozzád írt verseimet
Papír helyett
Bőrödre írom majd
Feleslegesen rejtőzöl s rajongsz
Rejtőzésed, mi táplálja rajongásod
S viszont
Mert, ugye, könnyebb szeretni azt,
Ami távoli,
S amit megálmodsz
Annál, ami.
A reggeli
Az esti
Az éjszakai testek
Kipárolgása
Így csupán vágyad szerint
Válik illatossá
Távolról dicsőíted
Azt, amitől közelről elriadsz
Gondolod, egyformák vagyunk
Te meg én
Felesleges, ne rejtőzz
Mert találkozásunkkor
Túl egyszerűvé válik minden
S a versek már nem lesznek
Számodra mások,
Mint álmod sírjának mélyítéséhez
Előkészített ásók
Mely sírba önként dobod majd
Elvárásod
Felszabadultan, szégyenkezve:
Mennyi ideig voltál rabja
- az önszerelmednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése