- Szia Edit! Hogy vagy? – kérdezte a fiatalasszony kipirosodott arccal.
- Fázom, hideg van ilyenkor piacozni – válaszolta vacogva az árús. – Mit adhatok? Mondjad, legalább felmelegszem, amíg kiszolgállak – nevetett.
- És a fiaid?
- Jól vannak, köszi, a nagyobbikkal már gyűlik a bajom, tudod, lánydolgok – nézett bizalmasan édesanya szemébe. – De gyerünk, mondjad már, mit kérsz, megfagyok!
- Egy kiló vöröshagymát, azt a kis fej káposztát és egy kiló almát – sorolta gyorsan a fiatalasszony.
- Figyelj, szép és olcsó a mandarinom. Kérsz egy kicsit?
- Nem, köszönöm, nem kérek – hajtotta le a fejét szégyenkezve az édesanya.
Edit a pult alá bújt, állított egyet a mérlegen, lemérte, majd a zacskóba helyezte a kért árút. Titokban két szem mandarint csúsztatott a zacskóba. A fiatalasszony csak annyit vesz az egészből észre, hogy Edit állított a mérlegen, de csendben tűrte a segítséget, nem volt olyan helyzetben, hogy büszke legyen. A mögötte álló idős hölgy gyanakvóan figyelte őket, majd elégedetlenkedve továbbállt.
- Jaj, elfelejtettem, bocsánat: még két kiló krumplit kérek – csapott a homlokára a fiatalasszony.
Edit a pult alá bújt, állított egyet a mérlegen, lemérte, majd a zacskóba helyezte a kért árút. Titokban két szem mandarint csúsztatott a zacskóba. A fiatalasszony csak annyit vesz az egészből észre, hogy Edit állított a mérlegen, de csendben tűrte a segítséget, nem volt olyan helyzetben, hogy büszke legyen. A mögötte álló idős hölgy gyanakvóan figyelte őket, majd elégedetlenkedve továbbállt.
- Jaj, elfelejtettem, bocsánat: még két kiló krumplit kérek – csapott a homlokára a fiatalasszony.
- Nincs krumplim – válaszolta Edit.
- Akkor burgonyát kérek, ott van, hátul – helyesbített a fiatalasszony.
- Mondom: nincs krumplim, sem burgonyám.
- De ott van, látom.
- Nem érted? Nincs krumplim, sem burgonyám – majd odahajolt a fiatalasszonyhoz és úgy, hogy más ne hallhassa, súgta - Megfagyott, ne vedd meg. Nem tudom kiválogatni a jókat. Menj inkább oda, ahhoz az ősz, bekecsben ugráló emberhez, neki még jók a krumplijai.
- Ja, jó, rendben, majd máskor – mosolyogta el magát a fiatalasszony - Akkor ez lesz minden.
A fiatalasszony már pár lépéssel odébb állt, amikor Edit utánakiabált.
- Várjál, te, de hülye vagyok, majd elfelejtettem: a fiaim küldik ezt a lányodnak.
Edit két tábla csokit dobott a pultjának első sorában sorakozó karalábékra. A fiatalasszony ajka szélén enyhe remegés jelentkezett.
- Köszi Edit, mindent.
Edit előtt ismét megállt a keserű, türelmetlen idős hölgy. Észrevételezte, hogy a fiatalasszony körülményesen vásárolt és bizalmaskodva egy kiló krumplit kért. Edit pókerarccal visszaállította a mérleget és szótlanul kiszolgálta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése