A szebb jövő felé

Minden létezés, rezdülés, gondolat következményekkel jár, amely következmények akár azonnal, akár évszázadokkal, évezredekkel később következnek be, s nem feltétlenül az okozóját fogják érinteni, hanem egy embert, vagy egy népet, vagy az egész föld lakosságát is. Mi magunk is egy ok következményei vagyunk, következményeket teremtő következmények.

Világunk egy sokkal komplexebb világ egy dimenziójú megnyilvánulása, az általunk ismert létezés csak egy forma, nem több. A valódi világot korlátolt képességünk miatt nem vagyunk képesek felfogni. Eme korláton a szerencsések, vagy a nagyon elmés emberek képesek egy rést ütni.

Mivel következmény, az ember csecsemőként viselkedik élete során: létezése nagyon lármás és erőszakos. Nem csoda, hiszen nem látja a valódi teremtőjét, ezért, mint az anyját szem elöl tévesztett csecsemő, úgy éli le életét.

A jámbor és alázatos ember tudja, hogy mekkora nehézségekkel kell megküzdenie ahhoz, hogy olyan is maradjon. Állandó kétségek gyötrik és mielőtt megszólalna, ezerszer végiggondolja, hogy megtegye-e vagy sem, és ha igen, hogyan tegye. Ami másoknak jelentéktelenségnek tűnik, számára hatalmas gondot jelenthet. Ugyanis, ez az ember tudja, hogy nem szabad megbélyegezni senkit és semmit, kijelentései nem csupán ténymegállapítások, de megbélyegzések is lehetnek, mivel az ismeretek zöme nem más, mint a valóság szubjektív megélése.

Ez történik valójában a lét minden pillanatában: az emberben tudatossá válik a körülötte levő, megélt forma. Olykor, amikor képtelen valamit tudatosan felfogni, tehetetlennek érzi magát és dühös lesz emiatt. És eme düh az, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek, még akkor is, ha nem mutatja ki, vagy nem ad neki hangot. Ugyanis, a nem kimondott gondolatnak is van teremtő ereje. Ennek felismerését az nehezíti, hogy nem látható azonnal, milyen következményeket szülnek a (nem)tettek. Vannak, természetesen, egyértelmű válaszok és történések, amiből le lehet szűrni a tanulságot, de többnyire nem ez, és nem így történik. A dühből okozott következmény magasabb szintekről érkező válaszkövetkezményeket eredményez egy látványos és érzékelhető rossz esemény bekövetkezéseként.

A fent leírt ismeretekkel bíró emberek szerényen élnek, hiszen tudják, hogy mekkora felelőssége van minden egyes embernek (kortól, nemtől, iskolai végzettségtől stb. függetlenül) a valódi világgal szemben. Tudják, hogy a valódi jóság nem más, mint az észrevétlen lét.  Rábízzák az okra, hogy teremtsen, szabad (negatív) akaratukkal nem módosíttatják vele terveit, összhangban élnek a következményekkel.

Természetesen, itt felvetődik a kérdés: mégis, miért történik még mindig ennyi rossz? Többnyire a múltbéli következmények válaszai ezek, amelyekről a jelen embere nem tehet. Amit viszont tehet, az az, hogy létezésével, gondolataival, tetteivel nem vált ki jövőbeni negatív következményeket, tehát a jelenben kapott válaszkövetkezményeket elfogadja, s igyekszik nem teremteni újakat, sem gondolat, sem kimondott szó, sem cselekedet által.