Kapcsolatok

„Ha szerelembe esel, ki is eshetsz belőle,

de ha megalkotod a szerelmet, örökké fog tartani.”

Manapság az a divat, hogy a párkeresők először azt vizsgálják egymásban, hogy fizikálisan megfelelnek-e egymásnak, s csak utána közelednek egymáshoz pszichésen. Ennek számos oka és buktatója van.  Okai között felsorolható, hogy csupán testi vágy vezérli őket, esetleg úgy vélik, hogyha az ágyban megfelelnek egymásnak, minden mást meg tudnak oldani. Ennek ellenére, szerintem, a szexualitás nem lehet belépőjegy egy tartós kapcsolatba, mert a mély kapcsolat nem a testiségen, ezen a múlandóságon alapul, hanem az örökké élő és lüktető lelkek közeledésén és alkalmazkodásán.

Ha megfordítjuk a dolgot, és először a lelkeinket közelítjük egymáshoz, lehet, hogy magára a szexuális közeledésre nem is kerül sor, hiszen ha két lélek nem tud „együttműködni”, a vágy sem működik tökéletesen.  

Akinek iránymutatója a test és a szexualitás, és nem kíván a felszínes kalandnál többet, megfelel ez a trendi, ami szinte a bálványozással határos, de vannak olyanok, akik mély kapcsolatra vágynak, de szexuális vágyuk erősebb az elhatározásnál és megadják magukat ennek a trendinek, vagy abban reménykednek, hogy ha jók az ágyban és meghódítják a kiszemelt személyt, könnyen fognak alkalmazkodni egymáshoz az élet más területén. Pedig az élet mást igazol: egy kapcsolat kemény munka és sok alkalmazkodás, amely szeretettel, megértéssel és szerelemmel telt, és inkább lelki, mint testi jellege van.

Ritka az az eset, amikor a testi vágyat kielégítve a lelkek is egymásra találnak. Szélmalomharc az ilyen álmok kergetése, hiszen sokkal fájdalmasabb és nehezebb a józanodás ott, ahol erősek a szexuális vágyak, amelyeket nem követik a lelkek közeledése. Ahol az intellektusunkkal keressük a párunkat, kevesebb kiábrándulás, bántás ér.

A vágyból fakadó misztikus felvillanyozódás, amely vonzó, megfogalmazhatatlan érzelmeket (megtévesztendő a szerelemmel) képes felszínre hozni, gyorsan lelankad, ha azt nem követi a lelkek közeledése. Az érzelmek rutinná válnak, elhalványulnak, végül eltűnnek. Ennek ellentéteként, ahol a lelkek közelednek egymáshoz és felfedezik egymásban a hasonlóságokat és különbözőségeket, az érzelmek is feljebb szintre emelkednek, a szexuális vágy értelmet kap, fűszerezi az egyébként is működő kapcsolatot.

A testi vággyal járó bizsergés, vágy úgyszintén gyakran összetéveszthető a szerelem érzetével, holott az nem más, mint vonzalom (a szerelem meg több annál).

A vágyak hangsúlyozása a médiában, illetve a testiség-orientált környezet megnehezíti azon emberek közeledését, akiket nem a szexualitás ural, sőt, olykor kirekesztésre ítéltettek. Csodabogaraknak, nehéz embereknek vannak titulálva, holott csak tudatosan építenék a szeretetet és a szerelmet. A tudatos szerelemnél pedig nincs nagyobb kincs.