Létezik

"Egyszer egy rabbi a király palotájába ment négyszemközti találkozóra. A király azt kérdezte a rabbitól: "Honnan tudja, hogy létezik Isten?" A rabbi udvariasan megkérte a királyt, hogy hagyja el egy pillanatra a helyiséget. Az asztalon feküdt egy toll, tintatartó üveg és néhány papír. A király távollétében a rabbi egy szép verset írt a papírra. Amikor a király visszatért, meglátta a verset, és megdöbbent a különleges stíluson. A tinta a papíron még meg sem száradt. A király megdicsérte a rabbit a csodálatos verséért. A rabbi viszont váltig azt állította, hogy nem ő írta, a tinta kiömlött az asztalra, és a vers magától értetődő. A király kigúnyolta őt azzal, hogy a tinta magától nem válhat betűvé, bizonyosan nem szavakká vagy mondatokká, és még inkább nem egy csodálatos vers sem jöhet létre csak úgy. A rabbi azt válaszolta: "Itt rejlik a válasz kérdésére. Ha önmagában a tinta nem képes verset létrehozni a művész keze nélkül, akkor magától értetődik, hogy a világ, amely végtelenül sok versből áll, nem teremtheti meg magát az alkotó keze nélkül!"

           csak belebújok
elmémbe és kutatok
   belőle születnek meg
 a gondolatok
 nem erőltetek semmit
      hagyom hogy alkosson
és érzelmeket formáljon
            a sorok egymást
   követik szárazon
de ha elme társul hozzájuk
      a szív felébred
betűkből teremtődik a lélek
             s vele együtt
a gondolat és életérzet