Árnyékodba bújnék, hogy
biztonságban
legyek, hogy mindig
követhesselek
észrevétlenül.
Bőröd alá vetném meg ágyam,
s párnám,
puha szíved lüktetésén
pihennék,
szüntelenül.
Hangod lágy rezgésébe rejtőznék,
börtönöm fojtó fészkéből
kirepülnék
hozzád, parányi lélekrügyem,
csak érted, csak
neked, csak veled
léteznék eme embertelenségben.
Karolj át, mint szoktál,
tisztelettel telten,
rezdüljenek lelkeink a
végtelenben,
szeress, mert én s z e
r e t l e k, eme
örökké változó képzeletben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése