A boldogság utáni vágy
szellőket toboroz
hogy hátukon hordják
ki elesett, nyomorog
nyomában az ünnepek
fahéjas hangja
ezeréves másodpercek
néma kínja
szavak ajándéka
becsomagolva
mire eljön az idő
tovaszáll
röpke vidámság
a szürkeség vizében
s a vágy tovatűnik kérdőjellel
a mellében
fényes szempár
elmereng a múltban
ünnepeknek vége
miért is ilyen rövid,
mi jó s mi béke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése