2015. június 22., hétfő

Vitám a zárt világgal






Te, aki az időd java részét internet előtt töltöd, s ritkán látod a napsütést, barátaidat cseten „hallod” s egyre csak olvasod a károgó, rémisztgető híreket, majd jómagad is félelmetes madárrá kívánsz válni, miközben a szél elfújna, ha kimennél a szobádból, hozzád szólok. Te, aki a net világában hős vagy, a gyönyör, a bölcsesség, a megmentő és megváltó, halljad, olvasd, mit mondok neked, rólad.

Az emberi korlátoltság, álom- és érzelemvilág, hiúság és hatalomvágy áll a valóság és a(z ön)beteljesedés útjában, ideje felébredned. A valóságtól, mint ahogyan az élettől, nem kell félned, hanem szembenézned vele és megélned őket. A valóságban, azt kiegészítve és alakítva megélned és átélned az életed, és bízzál, hiszen minden tökéletesen meg lett teremtve. 

Minden egyes tény, amire ráébredsz, ahelyett, hogy gondolkodásra serkentene, félelmet, tiltakozást, önsajnálatot vagy éppenséggel önajnározást eredményez nálad. Mintha a tényt nem lehetne tényszerűen elfogadni. Mintha mindenre érzelmileg és sajátosan kellene reagálnod. Ki tanított erre? Szüleid, akik a tévé elé ültettek és féltettek a víztől is? Akik a gondolataidat próbálták kitalálni, s nem mertél ellenkezni, inkább beletörődtél és elfogadtad a feltételezéseiket? Elhitted, hogy mindenkinél különb vagy? Csak a szüleid számára vagy különb. Vagy még nekik sem. Minden más embernek embertárs vagy. És tudod, miért? Mert, a születés és a szülés csodája a szülők csodája. Mindenki más számára a születésed és létezésed természetes, akár tetszik ez neked vagy másnak, akár nem.

Már több száz évvel ezelőtt be lett bizonyítva, hogy a Föld kerek és oszthatatlan. Egy. Egy és ugyanazon levegőt szívjuk, egy és ugyanazt a vizet isszuk, az őseink csontjaiból táplálkozunk, s ami egyszer megteremtődött, örökké létezik, minden nyomot hagy és következményt. Határokat húzhatunk, de a levegőt nem választhatjuk ketté, sem a folyót. Hiába csukod be az ajtót, zárod magadra a lakásod, ugyanabban a városban élsz, mint mások, ugyanott vásárolsz, mint mások, te is azt eszed, amit más… Ugyanaz az emberi sors vár rád, mint a többmilliárd embertársadra.

Általános iskolai tankönyvekből tanultad az igazat, s bólogattál buksi fejeddel, büszkén önmagadra, hogy ezt már régóta tudod, a Föld kerek, hogyisne, hogy lehettek ilyen buták az emberek? Igen ám, kiskomám, de tudod-e, hogy ez mit is jelent? Azt, hogy eme felismerést nem követte fejlődés, sőt, még butábbak lettünk. Magadat pláne beleértve.

Mert, amíg még nem tudtuk, hogy kerek a föld, határokat húztunk és a világ végét szakadéknak hittük, egyre csak parcelláztuk az életterünket, bízva a föld hatalmasságában. Ehhez képest ma még butábbak vagyunk, hiszen tudjuk, hogy a föld korlátolt lehetőségeket rejt, egy egészet képezünk, oszthatatlanságban létezünk, mégis elhatárolódunk egymástól, sőt, bolondítjuk, őrjítjük egymást… Jó dolgunkban nem tudunk mihez kezdeni magunkkal. Egyszerűen képtelenek vagyunk önmagunk békéjében és bőrében meglenni. Ahelyett, hogy mélyen magadba néznél, és őszintén megválaszolnád azt a kérdést, hogy valóban mit szeretnél, mire van szükséged, mások kihasználásán jár az eszed. Túl sok bugyuta sci-fit néztél. Igaz, amikor Ist-n megteremtett, az irányodban érzett saját szeretetét is beléd kódolta (amit egónak hívunk), de ez a szeretet nem csak téged illet.


Szóval, emeld meg a segged, nézzél körül, ne terjessz pusztító víziókat és rémhíreket. Senki sem szenved rajtad kívül. Nézd, a szomszéd öntözi a virágait és a kutyáját simogatja.



Nincsenek megjegyzések: