már nincs sem kedd, sem hétfő,
sem nappal, sem éj,
csak a szorgos kezek harcolnak
a halállal, egy perc,
két perc, nagy az éhínség.
de a szerda sem virrad, a csütörtök
az idő martalékává lett,
a kór egyre terjed.
a péntek ásítana, a szombat
értelmet adna a létnek,
ha volna élet.
a vasárnap meg…
a mélybe zuhan,
az önző,
hömpölygő semmiségbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése