Szeretnél, szeretnélek

Ne nézz az ágyamba, ne

szagold meg bevetetlen,

kócos párnám.  Keserű.

Add hűségednek, mit

nekem adnál! Szeretlek -

testén, szívén keresztül.

   Ezernyi éles gyönyörsikoly

aludt el már pokrócom alatt,

s reggelente elhagyott.

   Múzsád kacaja botfülemnek,

hajnali őrült magányom

miatt reményt nem suttogott.

   Kérlek, maradj meg nekem

álombeli reményként,

megmaradnék neked

ihleted termőföldjeként.

   Ha nem és nem: férfivé

válásod része voltam, s

hűséged épp ezért helyetted is

szeretni fog, ám ha nem és

mégis: gyere, nem bánom,

párnámmal együtt álmom

s létem reggel, zokszó

nélkül kimosom.

   Ha igen, s ismét igen: leszek

gyermeked, kit asszonyod,

gyötrelmek árán, a

szíve alatt kihordott.

   Döntsél, ám jól gondold át,

mit remegve lehel

régen elfeledett ajkam,

melyet csak szóra nyit a vágy.

  Gyermekgügyögés hagyja el

torkom s kezem a tollat

egyre csak forgatja, de

nem ismerőse már.

    Most nézz az ágyamba, és

szagold meg bevetetlen,

kócos párnám.  Balzsamos.

Hűségednek adod, mit

nekem adtál volna. Szerelmünk

barátsággal határos.

   Egyetlen édes gyönyörmámor

alszik el már pokrócom alatt,

s reggelente velem marad.

   Múzsád kacaja szíventalált,

hajnali ébredésemkor fülemben

cseng meleg szavad.