Kiürült a szék:
karfáját ölelgeti.
Képét emeli.
Aljasságnak álarcát
ennél mélyebbre húzza.
Felszabadított,
s jött az önjelölt tanár
ökörségével,
ostoba jóságával
békíteni a békét.
Megalkudottak,
kis kört alakítottak.
Nincs jeled s neved!
Mondták, nagyot nevettek.
Ist-n szívét kereste.
Zászlóval takar,
nevekkel rejtőzködik.
Nem néz a napba.
Kutyaéletet nem szán.
Nyelvén az ostya roppan.
Nincsen arcképem,
csak emlékeim róluk,
még jelképem sem.
Csak dolgozok, nem fájok.
Látom a kelő napot.
Képmutatások
sarjai síránkoznak.
Elméletei
sírból kikívánkoznak.
Kurvák állnak helyére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése