Ma kaptam a legszebb megjegyzést (vagy idézetet), amit valaha egy írással foglalkozó kaphat olvasójától, aki ráadásul önmaga is irodalommal foglalkozik. Egyszerűen nem tudom hova tenni, annyira szép, hát írtam egy verset, melybe beleszőttem. Elég kezdetleges valami, de egyszerűen nem hagy békén az a két szó.
Félreértést elkerülendő a megjegyzést nem a személyemnek írta, hanem írásomnak:
Értetlenséggel
Értem szavaid
“Hozzád hazatalálok”
Alkonyati lét
Nem kedvel csupán
Szavakkal találkozunk
Elkövetkező
Megteremtésünk
Létünk pirkadatában
Egy a végcél
Támaszra leltünk
Hozzád hazatalálok
1 megjegyzés:
Kedves Anna!
Nem sejtem, kihez szólhat, mindenesetre nagyon kedves gesztus. Egyszer még jelentős irodalomtörténeti eseményként meg fognak emlékezni erről az oda-vissza csatolásról, hidd el nekem!:)
Megjegyzés küldése