csak nehezebb vár
Egyre az önpusztítás felé
moccan, nem áll
S kínrímekbe foglalom,
miközben vele
szemben ülök
S vélni merem, hogy
szerelembe estem
Miközben csak
fájdalma az, mi
magához vonz
S fején fekete
haja torzonborz,
A normál már késő,
a beteg a kellő
mi messze áll tőlem.
Új testben, újból, vele
kell megszületnem.
(Labirintus - A5-ös formátumú akril kép)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése