A tavalyi évet az átlagnál nagyobb remegéssel fejeztem be: ugyanis érdekel a világpolitika egocentrikus szemszögből, s hát az egóm a tavalyi évben jelentősen megcsorbult. Olyannyira, hogy most darabokban szedhető össze valamelyik rehabilitációs osztályon Bp-en. Ezt nem csupán a folyamatosan ért és félretolt, nem feldolgozott veszteségek tetőzték, hanem az a tény is, hogy nagyon egyedül maradtam ott, ahol arra gondoltam, hogy mindig társam lesz valaki.
De most maradnék a vi.lág po.liti.kánál. Nagyon szar érzés tudni, hogy tudom, mi történik, s mégsem tehetek semmit, mert baromi önző fasz vagyok, aki csak a saját seggét nézi. Én mindenesetre nagyon megörültem nemrég azért, ami mégsem következett be és amire a fejemet is adtam volna, hogy megtörténik, mert ha bekövetkezett volna, hát, 40 euróval és egy kis adóssággal kezdtem volna az új világba lépni, ami nem nagy kilátásokról ad tanúbizonyságot.
Hasonló dolog már megtörtént velem, anno fiatalon, család nélkül, átszámítva kb 40 euróval azaz 12 000 forinttal a zsebemben kezdtem el építeni a jövőmet, ráadásul nem egyedül. Később kiderült, hogy az a nem egyedül több pénzt visz el, mint hoz, tehát meg voltam lőve, de mégis több reménnyel kezdtem akkor az új életnek. Most van némi valamim, csak már 40 év körül nincs nagyon affinitásom, de még kellő ravaszságom sem ahhoz, hogy elkezdjek ismét egy új világba lépni ugyanakkora összeggel. Addig nem volna baj, ha az új világ egy valóban új világban várt volna rám, de ha maradok a régiben, s csak nevezetesen válik újjá... nem tudom, olyan, mint az új, szemrevalóbb és hosszabb lejárati határidővel ellátott csomagolásban árult régi levelestészta. Ki lett tolva az új világ, kaptam 9 év esélyt, hogy megoldjam gazdasági kínjaimat, ami ugyan szerintem sem megoldás, de a döntés egy kisebb fajta infarktustól megvédett.
Hasonló dolog már megtörtént velem, anno fiatalon, család nélkül, átszámítva kb 40 euróval azaz 12 000 forinttal a zsebemben kezdtem el építeni a jövőmet, ráadásul nem egyedül. Később kiderült, hogy az a nem egyedül több pénzt visz el, mint hoz, tehát meg voltam lőve, de mégis több reménnyel kezdtem akkor az új életnek. Most van némi valamim, csak már 40 év körül nincs nagyon affinitásom, de még kellő ravaszságom sem ahhoz, hogy elkezdjek ismét egy új világba lépni ugyanakkora összeggel. Addig nem volna baj, ha az új világ egy valóban új világban várt volna rám, de ha maradok a régiben, s csak nevezetesen válik újjá... nem tudom, olyan, mint az új, szemrevalóbb és hosszabb lejárati határidővel ellátott csomagolásban árult régi levelestészta. Ki lett tolva az új világ, kaptam 9 év esélyt, hogy megoldjam gazdasági kínjaimat, ami ugyan szerintem sem megoldás, de a döntés egy kisebb fajta infarktustól megvédett.
Remegtem egész évben, hova menjek, mit tegyek: projektasszisztenst akartak egyesek faragni belőlem, ami nem nehéz, csakhogy ehhez gyomor is kell, én pedig a 40 év alatt, és főleg annak utolsó 20 évét a gyomromból és annak tönkretételéből éltem le. Ráadásul tudtam, tudom, hogy hiába kezdenék projektben bármilyen szerepet vállalni, a költések és elszámolások függetlenek a programtól és a donor jóindulatától na meg a közvilág befogadóképességétől... nemdebár?
Az egyik projektrutinos barátnőm meggyőzően még arról is beszámolt, hogy nekünk már csak egy bomba kell, és nemsokára mindannyian halottak leszünk. Közben legyen egy kis dínom-dánom, hisz ha már lúd, legyen kövér. Így... Remegtem mind a tegnapi napig...
Most, hogy kiderült, az új világ még várat magára, megörültem, mert még van egy kis gazdaságról szóló képzelgésre hagyott időm, a soknullás álláskeresési járadékom megadja erre a lehetőséget.
Szeretek ebben az álomvilágban élni. Köszönöm!
Ha nem volna ez az álomvilág, nem léteznének ezek a mindennapokat egyszerűen leíró írásaim sem, amiken néhányan jókat vidulnak - saját magamat is beleértve - ingyen, hanem bedőlnék azoknak a kihagyhatatlan ajánlatoknak, amelyekkel bombáznak a webkereskedők, miszerint havonta 500-600 eurót is megkereshetnék, ha ápolnám valamely weboldalukat. De komolyan.
Jah, az újvilággal átalakulna vagy letűnne ez az ingyenmóka s ez alatt a hangsúly nem az ingyenen, hanem a mókán van. Ennyit a poli(sz)tikáról. Ennyit tudok hozzászólni.
Jah, az újvilággal átalakulna vagy letűnne ez az ingyenmóka s ez alatt a hangsúly nem az ingyenen, hanem a mókán van. Ennyit a poli(sz)tikáról. Ennyit tudok hozzászólni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése