miközben nem sírtam, de sirattam Őt.
Közben lélek-csecsemők álltak körbe
Gyámolításra szorulók, pezsgők,
Egy ideig hiába: számomra nem
lélegzett más csak Ő. Egyre csak a szavak
szösszenetei bódítottak s néhány kedves
bohóc-lélek, kiknek feladó sóhajából
nemrég meghallottam, hogy még lét-élek
S nem firkába illanó, anyóvá töpörödővé
kell válnom, nem írásom, létem köré
fonni őket, s álmom, s a leírt szóban hagyni
a középen őt, az egyet, az Őt,
a lassan önmagától megőrülőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése