Levelezés A rehabon c. versemről

Olvasó: "s látja már, érti
minden időben miként
maradhat embernek az ember." .... ez nagyon jó ...
MAnna: :) köszönöm:) te hűséges olvasóm!
Olvasó: ezzel a verssel most jól föladtad a lecót :D
Olvasó: keményen küzdök vele :D
Olvasó: de nagyon tetszik!
MAnna: ha már idéznek az olvasóim, az nagyon nagyon nagy öröm számomra! már néhányan idéznek - és általában a legjobb soraimat, persze:)
MAnna: így maradhatsz, hogy gondolkozol:) leckének veszel fel mindent!
Olvasó: ez most tényleg nagyon tetszik...bár....nagyon nehéz megfejtenem :)
Olvasó: áááh...de sajnálom most, hogy nem maradt meg az a rengeteg önéletrajz a fejemben, amit tanultam magyar fakton :D
Olvasó: nem baj...elleszek vele egy darabig :D
Olvasó: életrajz... nem ön-
Olvasó: az utolsó versszak is nagyon ott van :O
MAnna: várjál, rámegyek az oldalamra:) nem nagyon hagyom bekapcsolva:D
Olvasó: :D illik kérdezni a megettes tartalommal kapcsolatban? :D
MAnna: igen, persze: de rögtön mondom, ezek buggyannak ki, néha öntudatlanul és bevallom, néha elsírom magam, hogy hogy a fenébe jöhet ki ilyen gondolat pont az én agyamból... nem biztos, hogy tudok rá válaszolni, de lökd a kérdést:)
MAnna: a lépcsőházi menetet viszont olvasd el, azt nagyon sokan szeretik, én is:) tipikus kórházi vers
Olvasó: oh...van olyan? :D
MAnna: :P
Olvasó: nincs kedved elmagyarázni az egészet? :D
Olvasó: egy csomó mindent bele lehet képzelni :)
Olvasó: najó...... nem :)
Olvasó: " ámbár életével szereti
embercsoda helyett a halál s a
való élet útját keresi."
MAnna: Elmondom, drága, csak le vagyok lassulva.
Olvasó: ezt nagyon nem tudom összerakni ...
Olvasó: tényleg? :D
Olvasó: hát most nagyon boldoggá teszel ezzel :) megtisztelő :)
MAnna: Tehát sokan az élet felsőbbrendűségnek vetik alá, többet hisznek róla mint ami valóban. Az embercsoda az egyfajta gúny volt részemről, mert az egyszerű, tényszerű, képzelgésmentes élet a valódi csoda...
MAnna: "életet felsőbbrendűségnek" kimaradt egy tárgyi rag
MAnna: életemmel szeretem, tisztelem ezt a képzelgést az életről, mégis csak egy élet... talán így könnyebben érthető
MAnna: így maradhat minden időben embernek az ember...
MAnna: :)
MAnna: talán most könnyebb. bonyolult vagyok, de amikor leegyszerűsítem, banálisnak hangzik. te mit láttál benne? mire gondoltál?
Olvasó: embercsoda helyett a halál s a való élet útját keresi.... a halál...?
Olvasó: az eleje meg ijesztő kicsit számomra....
MAnna: Semmi ijesztő nincs benne: a halál csak egy átmeneti állapot az én értelmezésem szerint: ha az életet úgy fogod fel, mint egy rendeltetést, egy feladatot, amit el kell végezned, ha törik, ha szakad, a halál az csak egy új élethez, új feladathoz való átmenetként értelmezhető. Ha az életed során a halált választod a feladat elvégzése helyett, újból megszületsz, ám a be nem végzett feladatod megmarad, azaz ugyanazzal a problémával, vagyis ugyanazzal a feladattal leszel "megáldva", csak sokkal nehezebb lesz annak a rendeltetésnek a megvalósítása. Ha a halál helyett a feladatod beteljesítését választod, és valóra is váltod akkor is halálod után újra megszületsz, de másik feladattal, talán sokkal könnyebbel. Ez így néz ki egyszerűen. DE: születésedkor és létezésedkor nem csak te vagy te, hanem benned van még sok más lélek is, egy lélekvegyület vagy, ezért vagy csoda. S ha egy lélekvegyületet megsemmisítesz, már nem születhet meg újra... Feladtam a gondolkodnivalót neked:)