Néha eltemetem magam,
Hadd álmodjak a föld alatt.
Olykor elsiratom magam,
Hogy csírázzon ami maradt.
Néha feltámasztom magam,
Hadd ítéljem, ami él még bennem.
Olykor kinevetem magam,
Hogy érezzem, mivé kell még lennem.
Mióta
Tolvajként surrantál tova
Világommal a kebledben
Nem hagyván csak
Neved reggeli említéseit
Már nem tudok mást,
csak
Elrejteni magam vágyak nélkül,
Ítélkezni afelett, amim már nincs,
Sötétben élni életmagvak nélkül,
S kinevetni azt, mi remény s bilincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése