Tázriá (3Móz 12:1 – 13:59)

 

A Tázriá hetiszakasz a nők szülést követő tisztátalanságának meghatározásával kezdődik: amennyiben fiúgyermeknek adott életet az asszony, egy héten át, amennyiben leánygyermeket szült, két héten át tisztátalan. A fiúgyermek esetében 33 napig, leánygyermek esetében pedig 66 napig kell otthon maradnia, nem szabad szent helyre mennie. A tisztulását követően égő és bűnáldozatot kell vinnie a paphoz.

A fiúgyermeket nyolc napos korában kell körülmetélni. A körülmetélés a 613 micvák közül a második. „A nyolcadik napon mesd meg az előbőrét” (3Móz 12:3, 1Móz 17:12). A brit milá a fiúgyermek 8. napján kell, hogy megtörténjen, függetlenül attól, hogy a nyolcadik nap esetleg Sábát lenne, vagy Jom Kippur. Csak abban az esetben halasztjuk el a brit milát, ha a gyermek a brit milá elvégzésével életveszélybe kerülhet: alacsony súllyal született, besárgult sb. Vannak olyan esetek, amikor nem lehet pontosan meghatározni, mikor született a fiúgyermek, ilyenkor megeshet, hogy a kilencedik napon történik a brit milá.

A hetiszakasz ezt követően részletesen leírja a poklosság tüneteit és a főpapi teendőket a poklosság megállapításához.  A poklosság (egyes vélemények szerint lepra) megjelenhetett az ember testén, de akár a ruházatán is, és a lakhelyén is (ez utóbbiról a következő hetiszakaszunkban olvashatunk).

A poklosság okát leginkább a „rossz nyelvvel” hozzák kapcsolatba, ugyanis Bölcseink úgy tartották, hogy a poklosságot a pletyka, a rossz hírek értelmetlen, csupán rosszindulaton alapuló terjesztése okozza. A péntek esti Ámidában is azt kérjük az Örökkévalótól, hogy „I-tenem, óvd meg nyelvemet a rossztól, ajkamat a hamis beszédtől!” („Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, az ajkadat a csalárd beszédtől.” - Zsoltárok 34:14 parafrázisa, Ráviná fiának imája (Brachot 17a))

Ez egy igen nehéz feladat, mert az ember olykor könnyelműen, olykor óhatatlanul is, állati ösztönei által vezérelve szokott gondolkodni, beszélni és cselekedni, aminek rossz és visszafordíthatatlan következményei is lehetnek. Ennek kikerülése végett igyekeznünk kell arra, hogy tudatosan, senkinek sem ártva cselekedjünk, beszéljünk, és gondolkodjunk, hiszen ezáltal nem csak másoknak, de magunknak is ártunk, nem beszélve arról, hogy ezáltal közvetetten a Teremtőt, közvetlenül pedig a teremtményeket bántjuk meg.

 

 

Források:
Tanach
Israel Meir Lau: Zsidó élet törvényei