Szemellenzőt viselek. Látok

azaz

Bevallom, hogy nem mindig működik az agyam rosszul

Szemellenzővel nézzél mindenre, soha ne veszítsd el józan eszed – tanítottak. Eleinte nem értettem, miről beszélnek. Mi köze van a szemellenzőnek a józan észhez? Később rájöttem: gyakran döntöttem vagy alkottam képet, gondolatot, előítéletet annak alapján, amit láttam. Mintha a szem vette volna át az agyam működését. 

Nehéz volt, főleg fiatalként, nem lelkesülni, mindenben kételkedni, csak látni, várni, nem következtetni, s mindez különösen azért volt nehéz, mert rosszul láttam (szemtengelyferdülésem van). Olykor saját magam utáltam, amiért ez a tanács annyira belémivódott, hisz eltért mindentől, amivel közvetlenül érintkeztem. Észrevétlenül vált részemmé ez a mondat, amelyet később kiterjesztettem a többi szervem rendeltetésének meghatározására is.

A legkönnyebben a gyomromnak adtam vissza a hangját és funkcióját. Észrevettem ugyanis, hogy vagy a szemem, vagy az orrom döntötte el, hogy mit és mennyit fogok enni, ami rendkívül kényelmetlen dolgokat okozott számomra és nem utolsósorban gyomromnak. Mára már megtanultam, hogy bármennyire szépnek tűnik kinézetre, illatosnak az orromnak, a felkínált ételt lehet, hogy visszautasítom, mert a gyomrom kristálytisztán küldi az információt, hogy mit kíván, mit nem és mennyit. Először őt kérdezem, mit szeretne. Vannak olyan napjaim, amikor a dugig megtelt fridzsider, előre lefőzött inycsiklandó ebédek ellenére vajas kenyeret kér. Az is megesett, megesik velem, hogy vendégségben nem veszek el semmit a felkínált ételből, még annak árán sem, hogy megsértem a házigazdát. 

Harmadikként a fülemet kellett a helyére raknom, mert neki csak hallania kell. De azt élesen és pontosan. Természetesen, a figyelmemnek is ott kell lennie, de az agyamnak nem szabad átvennie a fülem funkcióit, ha a hallásommal nincs egyébként gond, nem mondhatom, hogy “úgy hallottam”, max. azt, hogy “úgy értettem”, de ez utóbbi, ugye ciki… volt. Nekem már nem az.  

Régebben kellemetlen volt, mert azt vettem észre, hogy az értelmezésből eredő hibák nem bevallandóak. És ezért hibáztattam előszeretettel a rosszul működő szerveimet, holott az agyammal (is) lehetett baj. Fülészhez is eljártam, szerencsére nem talált elváltozást, de hallottam olyan esetről, amikor a szakember hajlamos volt arra, hogy egy misztikus betegséget véljen felfedni, amit még az orvostudomány nem fedezett fel, csakhogy a páciens megnyugodjon, nem is hülye, de süket sem. Mert ez volna az igazán sértő dolog.

Az orrommal még mindig hadilábon állok, hiszen már két évtizede nagyvárosban élek, s nálam is, mint minden modern embernél a civilizációnk kavart be. A két büdösből a kevésbé büdöset tartom illatosnak, s az agyammal megerőszakolom orromat. Ha ezt nem tenném, megfulladnék vagy összehánynám magam.

A tapintás, a hideg-meleget érzékelő szerveinknek, az idegszálaknak úgyszintén egyértelműen kellene érezniük a külső ingereket. Csakhogy ezekkel az érzékszervekkel még a mai napig is küszködök, hiszen le kell vetkőztetnem a kisgyermekkoromban kapott oktatásokat, hogyan (nem) kell érzékelnem…

Az ízlelésem sem teljesen egyedi érzékelés, hanem tömegkötelességemmé vált (kóstold meg, tuti jó, ezt eszi minden menő ember), ámbár jó úton haladok az ízlelésem sajátossága felé.

Valójában rendkívül fárasztónak bizonyult számomra minden szervem saját feladatának visszaadása és harmonizálása, s főként az, hogy az agyamra bízzam a kapott információk feldolgozását. A többi emberhez hasonlóan én is szerettem volna, ha mindent egy helyen letudhattam volna, ha egy szervem vette volna át az összesnek a funkcióját és beleszólási jog nélküli felügyeletét, mert ezzel lecsökkenthettem volna a testemre fordított időt és nem kellett volna foglalkoznom egyik szervemmel sem külön. Miközben ismeretes számomra, hogy a tudatosság a legnehezebb megoldandó feladat, amit az ember valaha is kapott, kényelmesebb volt számomra összekeverni a dolgokat, hülyét csinálni magamból úgy, hogy közben a hülyeségem érintetlen maradhasson.

Mára már tudom: a megmagyarázott, kifogásokkal alátámasztott értelmetlenség-kavalkádban sok bántás, megbántás, erőszak születik, nem csak testen kívül, de belül is, s mindebből lassacskán kimaradok.

Néhány ismerősömnek nem adatik meg ez a rendszerezési lehetőség, mert már későn kezdik ezt a mondatot értelmezni, számukra már kényelmessé vált az a szervi káosz, amelyet teljesen újra kellene rendszerezniük, ezért inkább hozzám fordulnak, ki szeretnék használni a nehéz úton szerzett rendet, hízelegnek, mosolyognak, sompolyognak és kérnek.

Kérik, hogy következtessek helyettük, gondoljam végig az eseményeket…

Kérik, lépjek kapcsolatba MN-vel, mondjam el neki gondjukat, mert MN, a rendkívüli bölcsességgel megáldott elismert spiritualista ismerősöm teljesen másként áll hozzám, mint a többiekhez, velem egyenrangúként beszél s valóban bölcs tanáccsal segített; kérnek, hogy – Karinthy Vállalkozó barátjához hasonlóan – ötleteket adjak a meggazdagodáshoz, vagy vegyek részt önként és bérmentve egy vállalkozás beindulásához, azzal az indokkal, hogy pont én vagyok az az ember, aki erre rátermett a többmillió közül; kérnek, sőt, fenyegetnek, hogy találkozzunk, mert olyan csinos vagyok, de ha erre nem reagálok, akkor rendkívül művelt és okos vagyok…

Rájöttem, hogy valójában ezen ismerőseim a közvetett információk, a mögöttes tartalmak feldolgozására és értelmezésére teljesen alkalmatlanok. A szervi káosz annyira eluralkodott felettük, hogy már nehezen tudnak bármilyen racionális, önálló gondolatra. Emellett mögém rejtőzködnének, az én ismereteimet, ismeretségi köreimet használnák ki, vagy éppen érzelmileg hatnának racionalitásomra, hogy nemi vágyaikat kielégítsék… brrrr… Ennyire jól játszottam volna a hülyét?

Unalmas, megrögzött, poshadt kiszámítható valaki vagyok, akit lehet jelzőkkel illetni. Undorító fráter, cinikus p…csa, mert nekem jó, mert nem lehet bekenni a szemellenzőmet, nem lehet különösen megrendíteni vagy meggyőzni, de esztelen vágyat sem lehet belőlem kicsikarni – mindezeket manipulációnak érzékelek és erőszakként értelmezek.

Szemellenzőt viselek. Látok. S vállalom, hogy nem mindig működik rosszul az agyam.