2011. november 25., péntek

Említésre sem méltó 2.

Tragika lettem:
tükörképem előtt állok.
Baráttá váltam -
társként sírokat ások.
Emberségből vizsgázom.

….

Tegnap elhagyott,
ma már díjat olvasok.
Zsenge támasszal,
léttelenül összekötve,
napfény nélkül, mindörökre.

Nincsenek megjegyzések: