tranzitember
2011. november 25., péntek
Említésre sem méltó 2.
Tragika lettem:
tükörképem előtt állok.
Baráttá váltam -
társként sírokat ások.
Emberségből vizsgázom.
….
Tegnap elhagyott,
ma már díjat olvasok.
Zsenge támasszal,
léttelenül összekötve,
napfény nélkül, mindörökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése