Az emberfaló nőstény

A nő ugyanolyan hatalmas, mint amekkora a szexuális étvágya. Ahova csak belép, izzik körülötte a levegő, szinte lesír róla a mai nők által már sikeresen elrejtett vágy, az évezredek óta szemérmesen eltitkolt és kissé szégyellt nőstény-szag.

Valójában bármi jöhet útjába, egymás után magába dugja akár a férfit, akár a nőt, sőt, olykor akár még a gyámoltalan és ártatlan, vastagnyakú, üveges 1 literes Cappy üdítőital is elveszhet lábai között.

Eleinte melegnek vallotta magát, de ez gyanúval töltött el, mert egyformán falta szemével az összes élőlényt maga körül. Szexuális kisugárzása szinte egyenértékűvé vált saját magával.

Amikor először találkoztunk, egyáltalán nem tetszettünk meg egymásnak, mert személy szerint inkább intellektuálisan vonzódom az emberekhez, s rögtön levágtam, hogy nem a fejéből vagy a szájából fúj a szél.

Ha már rólam is szó esett, akkor hadd említsem meg, hogy az intellektuális vonzódásom nem azt jelenti, hogy nincs vágyam, illetve, hogy nem számít a külső, de azt sem jelenti, hogy bármely okos férfival-nővel megosztanám az ágyam. Csupán arról van szó, hogy a nemből, amelyből páromat választom, az átlagosnál okosabb példánnyal szűröm össze a levem. A kedveseim gyakran még engem is űberelnek bölcsességben, sőt, azok voltak az igazán hosszan tartó kapcsolataim. Nála, a nősténynél, viszont az intellektualizmus az ágyáig tart.

Ott kezdődött a kettőnk gondja, hogy mindkettőnket egy és ugyanaz az ember kezdett érdekelni. Nálam érthető volt a vonzalom, hisz szolíd megjelenésű volt, kedves és – mint később kitudódott – sokkal okosabb nálam, de hogy ő mit talált a saját magánál fél méterrel alacsonyabb emberben – nem tudom. Talán az tetszett meg neki benne, hogy könnyen elrejthető szemérmes ráncai között.

Valamilyen oknál fogva – szerintem a szerencsén múlott – én lettem a befutó. Randizgatni kezdtünk, s kiderült rólunk, hogy hasonló az érdeklődési körünk.

Egy bizonyos idő múlva azonban észrevettem, hogy az Einsteinem egyfajta kisebbségérzettel küszködik, mert folyamatosan arról érdeklődött, hogy hány ember udvarol nekem, kivel volt, illetve lehetne kapcsolatom. Előrebocsájtom, tudatában vagyok saját vonzóerőmnek, amely teljesen átlagos, de soha nem használom ki. Eleinte aranyosnak tartottam féltékenységét, de a későbbiek során már aggodalommal töltöttek el az effajta faggatózásai, mert szerintem az ilyen kétségek nem a másik emberről szólnak, hanem pont arról, aki kételkedik.

A néha már elviselhetetlenségig nyomuló nőstény tank, miután megtudta, hogy kapcsolatban vagyok az általa is kiszemelt emberrel, alig tudta visszatartani meglepetését, de nagyon igyekezett nem mutatni jelét annak, hogy valamilyen formában elrontottam terveit, azonban akármikor találkozott a kedvesemmel, zavarát idegesítő vicceivel és még idegesítőbb közvetlenségével próbálta leplezni.

A sors úgy hozta, hogy nekem el kellett utaznom külföldre három napra, ami egy kicsit borús előérzeteket ébresztett bennem. Részben a párom, a kisebbségérzetével együtt, másrészt a vágylében tocsogó, a mindenható által sem kielégített hölgyemény okozta rossz víziómat. Amikor elindultam az útra, éreztem, valamilyen okot találni fog arra, hogy kapcsolatba léphessen kedvesemmel.

Így legyen ötöslottóm.

Ugyanis párom – miután megérkeztem - ugyan örült annak, hogy épségben és hűségben megjöttem, de találkozni már nem volt időnk. Valahogy furcsa volt a hangja, s azzal kezdte a mondókáját, hogy a szexistennő éjszaka felkereste őt, mert gondja volt. Amikor ez elhangzott, majd hanyattestem. Egy röpke pillanatra elképzeltem, mi lett volna, ha titokban lemondom az utat és én magam nyitok neki ajtót anyaszült meztelenül – ahogy aludni szoktam. De gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot, mert még rám nézve is veszélyes lett volna.

Párom, természetesen, gyakorlatiasan és röviden elmondta, mit kért tőle az óriási vágytest, de azt elfelejtette mondani, hogy másnap együtt sétáltak az utcán, amit viszont az egyik ismerősöm mondott el nekem.

Nem vagyok egy túlkombináló emberke – ha nem kell. Csak ez az egész számomra furcsa. Annál is inkább, mert tegnap délben még együtt sétáltak, párommal tegnap este nem találkoztunk – a szexbódulat pedig mára teljesen felszabadult a késztetésétől...

Lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy csak újra előjött az üldözési mániám.

De ha nem, hát így jártam. Intellektus versus szexualitás. Sajnos, mindig a második nyer.