Dél táján

Ősz suhan végig

Barátaim sorsán.

Ki anyját-apját,

Ki magát siratja.

Van, ki egyedül,

Más már kíntárssal

Az oldalán,

Megtörten halad,

Foga között szűrve:

Tovább, tovább.

Rázd meg magad,

Barátom,

Térdedre még

Felállhatsz,

Ne aludj el

Nyöszörögve,

csendesen,

Fal felé fordultan.

Egyforma napok

Azonos gondokat

Szülnek,

S ha egy még

Csatlakozik hozzájuk,

Ne menekülj előle.

Bírod Te azt,

Barátom,

De ne a hátadon

Hordozd,

Ujjaddal

Rajzolj batyut

A fejed feletti

Felhőre,

S tedd belé

Fásult ingered,

Nem tetsző emléked.

Mégis neked

Csak a sarokban

Megvetett ágy

Súgja a megnyugvást,
Holott egy régi

Képed, egy gyermekágyban,

Mely nem lábbal a

Kijárat felé meredezett,

Bújtál el egymagadban,

Ahonnan cinkos tekinteted

Kereste édesanyád,

Ki nem végső búcsút

Mondott neked, mikor

Kívánt jó éjszakát.